Mit is jelent Bölcsős örökbefogadó szülőnek lenni?

Az eddigi egyik legmeghatóbb ajándékunkat kaptuk ma egy anyukától. 
„Bölcsős örökbefogadóként” osztotta meg velünk családja történetét, megindító őszinteséggel. 

„Nagyon örültem, amikor a honlapra feltett írások között rátaláltam arra az újságcikkre, mely a gyermeke örökbe adása mellett döntő Patrícia kivételes szépségű történetét mutatja be. Ez az írás indította el bennem azt a gondolatot, hogy szívesem megosztanám Veletek és olvasóitokkal, támogatóitokkal a „másik fél” történetét is, azaz azt, hogy hogyan éljük meg az örökbefogadást mi, örökbefogadó szülők. Írtam ezért néhány gondolatot a mi történetünkről, illetve arról, hogy számomra mit jelent Bölcsős örökbefogadó szülőnek lenni.”

Hálásak vagyunk ezekért a sorokért és boldogan osztjuk meg mindenkivel, aki szívügyének érzi, hogy „ egy se vesszen el a kicsinyek közül...”

"Bő 15 évvel ezelőtt olvastam először a Bölcső Alapítványról és Budavári Zitáról, s noha még félig gyerek voltam, megéreztem, hogy amit csinál, az elképesztően nagy dolog. Akkor még csak a megmentett gyerekeket láttam, ma már, túl jó pár, gyermek iránti vággyal teli, mégis terméketlen éven, azokat a családokat is látom, akiknek ő a személyes boldogságukat ajándékozta. Azóta a tiszteleten túl már nagy szeretettel is gondolok Rá. Azzal a szeretettel, mely az én szememben mindazoknak jár, akik csodák születésénél segédkeznek. Hiszen minden hozzánk hasonló, örökbefogadás útján kiteljesedő család csodaként éli meg, hogy gyermeke érkezik. Örökbe fogadni csodálatos dolog, talán a szó szoros értelmében is csoda, hiszen anya lehetek, noha sohasem szültem. Ezért örökké hálás leszek annak a két rokonszenves és bölcs egyetemista lánynak, akik féltve őrzött titkukat, két gyönyörű kisfiukat ránk bízták. S mellettük örökké hálás leszek Zitának, aki munkájával ezen az úton támogatott bennünket, mind azáltal, hogy a vér szerinti anyákkal foglalkozott, mind velünk beszélgetve, majd később, a családba kerülés során minden felet támogatva.

A saját történetünk bemutatásán keresztül egyrészt a Bölcső Alapítvány és Zita munkájáról szeretnék mesélni, másrészt azt szeretném hangsúlyozni, hogy az örökbefogadás nemcsak a gyermek, hanem rajta kívül legalább három másik ember tartós boldogságához járul hozzá. Az örökbefogadás nélkül ugyanis sem az örökbefogadó szülők, sem a vér szerinti anya nem élhetné azt az életet, amire vágyik.

Azaz az örökbefogadás az én olvasatomban mindig olyan történet, melynek szereplői egymás nélkül nem lehetnének boldogok. A mi konkrét esetünkben ez azt jelenti, hogy a férjem és én az örökbefogadás élménye nélkül még mindig csak fájó mosollyal tudnánk gratulálni barátaink gyerekeihez, s ugyanígy összeszorult szívvel néznénk a városban sétáló, babakocsit tologató családokat. Hiszen mi mindig is sok gyereket szerettünk volna, eredeti tervünk az volt, hogy három vér szerinti után majd örökbe fogadunk egy kis negyediket. Amikor kiderült, hogy orvosi okokból nagyon csekély, szinte csak matematikai esélye van annak, hogy vér szerinti gyermekünk foganjon, s ezen a lombik sem javítana számottevően, bele sem kezdtünk a kezelésekbe, mert úgy éreztük, hogy a mi utunk kétségtelenül az örökbefogadás lesz. Persze a gondolatot, hogy vér szerinti gyerekünk szülessen, el kellett engedni, s ez nem volt egyszerű. Mivel eddigre már minden létező szakirodalmat elolvastunk, tudtuk, hogy nem szabad azonnal lépni, hanem időt kell hagyni a gyászra. És amikor az örökbefogadás gondolata már nem járt együtt egy akut fájdalommal, veszteségélménnyel, akkor jelentkeztünk a TEGYESZnél elbeszélgetésre, majd részt vettünk az örökbefogadásra felkészítő tanfolyamon, s az eljárás során szokásos vizsgálatok s környezettanulmányok után megkaptuk az alkalmassági határozatot.

Esetünkben nyílt örökbefogadás történt, ami azt jelenti, hogy az örökbefogadás előtt megismertük a vér szerinti anyákat, kölcsönösen szimpatikusnak találtuk egymást, s ők tudatosan a mi javunkra mondtak le a gyermekükről, szándékosan s pontosan ránk bízták őket. Első kisfiunk három éves múlt, második egy éves lesz, s történetük nagyon hasonlít egymáshoz. Mindkettőjük vér szerinti édesanyja egy-egy elsőéves főiskolás lány, akik még várandósságuk alatt megkeresték a Bölcső Alapítványt azzal a szándékkal, hogy terhességüket a környezetük elől eltitkolják, majd a szülés után örökbe adják születendő gyermeküket. Budavári Zita, az Alapítvány vezetője ezért az erre a célra létrehozott budapesti ill. szekszárdi anyaotthonában bújtatta a lányokat, akik közben jó darabig tanulmányaikat is folytatni tudták. Rengeteget beszélgetett velük, maga és pszichológusai is sokat tettek azért, hogy a lányok megfontolt döntést hozzanak s azt fel is tudják dolgozni. Megkérdezte őket arról is, hogy milyen családot képzelnek el születendő gyermeküknek, s mit tartanának fontosnak a leendő
szülők kiválasztása során. Velük volt a szülés óráiban, de amikor a babák megszülettek, elég időt hagyott számukra a dolgok utolsó átgondolására, s nem azonnal, hanem csak körülbelül másfél-két hét múlva kért időpontot a gyámhivatalba, s ekkor hozta össze a személyes találkozást velünk, leendő örökbefogadókkal. Kisfiaink így picit több mint két hetesek voltak, amikor hazahozhattuk őket, azaz Zita mindenkinek hagyott elég időt arra, hogy megfontoltan döntsön. Számomra megnyugtató tudat, hogy sem ő, sem más nem sürgette vagy befolyásolta a lányokat – a gondoskodás és számtalan egyéb dolog mellett ezt sem tudom eléggé megköszönni neki.

Az örökbefogadás gyámhivatali megpecsételése előtt alkalmunk volt a lányokkal több órát beszélgetni. Ezek rendkívül érzelemgazdag és aktív beszélgetések voltak, ahol ők is meséltek arról az útról, ami az örökbe adás gondolatához vezetett, s mi is elmondtuk, hogyan s miért döntöttünk az örökbefogadás mellett. Sokat sírtunk ezekben az órákban, de a történeteink bizonyos pontjainál együtt nevettünk is. Bepillantást kaptunk abba a rengeteg szenvedésbe, amin ezek a fiatal lányok keresztülmentek. Mindketten dolgoztak és tanultak még egyszerre, a családjuk anyagi problémákkal küzdött, a terhesség hírére mindkettőjüket elhagyta a barátja, ezek mellett is számtalan nehézség volt az életükben. Emellett, valljuk be, talán egyikőjük sem vágyott még az anyaságra – s ez érthető is, én sem voltam ezzel másképp 19 éves koromban. Nem csak anyagilag vagy érzelmileg nem álltak készen a gyermekkel járó felelősségre, hanem egyrészt személyes, egzisztenciális problémáik, másrészt pedig másra irányuló vágyaik (az iskola elvégzése, ösztöndíjak lehetősége) miatt döntöttek úgy, hogy olyan emberekre bízzák a gyermeküket, akik többé-kevésbé stabil hátteret, s, ahogy hangsúlyozták is, a saját helyzetüktől eltérően kettő darab szülőt biztosítanak neki. Mert nemes gondolat ugyan, ha valaki maga akar gondoskodni a gyermekéről, akkor is, ha nem várta – de csak akkor, ha reális esélye van annak, hogy ez sikerül is neki. Ugyanilyen nemes dolog azonban az, ha más úton gondoskodik a pici sorsáról: úgy, hogy családot keres számára. S ebben segít neki a Bölcső Alapítvány. Ha valaki a Bölcső Alapítványon keresztül történő nyílt örökbe adás mellett dönt, el kell ugyan engednie a kisbabáját, de talán mégsem kell teljesen elszakadnia tőle, hiszen a közvetítő szervezeten keresztül, ha akar, időről időre kérhet róla fényképet vagy beszámolót.

A lányokkal folytatott beszélgetések során mindkét esetben tapinthatóvá vált a rokonszerv, érezhetővé az, hogy a vér szerinti anyákban van elég bizalom irántunk ahhoz, hogy ránk bízzák gyermekeiket, bennünk pedig van elég szeretet irántuk ahhoz, hogy teljesen elfogadjuk őket is és a gyermeküket is. Az én szememben ők nem lemondtak a gyerekükről, hanem gondoskodtak róluk, s rengeteg kín, az emberi szenvedés talán legmélyebb bugyrainak a bejárása után döntöttek önmaguk ellenére, önzetlen módon úgy, hogy hozzájárulnak az örökbe adásukhoz. Noha csak egyszer találkoztunk, úgy érzem, egy életre szóló mély és erős szövetséget kötöttünk egymással. Mindig nagy tisztelettel beszélek róluk, s nem szeretem, ha megpróbálják kijátszani egymás ellen az örökbefogadói és az örökbe adói oldalt, mondván, ők „negatív módon” elhagyták a gyereküket, mi pedig, a „hősök” befogadtuk őket. Ez nem így van, egyikünk cselekedete sem értékesebb vagy értéktelenebb a másiknál, mi hárman, az örökbe adó, az örökbefogadó és a gyermek így alkotunk elválaszthatatlan egységet egymással, egyikünk élete sem lenne teljes a másik nélkül, egyikünk sem tudná megélni a saját vágyait a másik nélkül. Ha én anyának hívhatom magam, a szó nemesebbik értelmében, akkor ők is.

A beszélgetés több pontján is azt éreztem a velem szemben ülő fiatal lánnyal kapcsolatban, hogy ő egy angyal, aki megajándékoz bennünket, s mi szinte nem is vagyunk méltók arra, hogy ránk bízza a gyermekét. Boldog vagyok, hogy a fiúknak sok pozitív dolgot tudok majd mesélni a vér szerinti anyukájukról. Egyikük szülőanyjával félig viccesen beszéltünk is arról,
hogy reméljük, 20-30 év múlva, a most még pici baba kisfiunk esküvőjén mindannyian ott leszünk majd. Szeretném, ha mindez nem csak egy elképzelt szép kép lenne, hanem a fiaink és vér szerinti anyukájuk később majd valóban találkoznának, hiszen ez azt jelentené, hogy sikerült olyan egészséges és harmonikus lelkű felnőtté válniuk, akik békében vannak önmagukkal, feldolgozták örökbefogadottságukat, s nem csak minket, hanem a vér szerinti anyukájukat is képesek szeretni és elfogadni. Én is szeretném, ha egyszer majd, amikor a fiúk már felnőttek, találkozhatnék a vér szerinti anyukájukkal, s újra megölelhetnénk egymást.

A mi esetünkben is bebizonyosodott az a sokat emlegetett tény, hogy Zita nagyon ért az örökbe adók és a leendő örökbefogadók összepárosításához: nem csak a beszélgetések során éreztünk rokonszenvet egymás iránt, hanem akkor és azóta is számtalan külső, belső illetve életútbeli hasonlóságra derült fény; nagyobbik kisfiunk vonásaiban is félelmetes módon hasonlít a férjemre, a pici pedig színeiben rám. Nem egyedi eset ez: az évente megrendezett Bölcsős találkozókon, melyeken ma már több száz örökbefogadó család vesz részt, a játszótéren ugrándozó gyerekek jó részéről különösebb nehézség nélkül, külsőre meg tudom mondani, hogy melyik örökbefogadó családhoz tartozik. Titokzatos dolog ez, én úgy érzem, ezeknek a gyerekeknek a hazatalálásában Zita karizmája révén a Gondviselés szándéka valósul meg…

Nem ez azonban az egyetlen dolog, ami egy Bölcső Alapítványos nyári találkozón könnyeket csal az ember szemébe. Megható élmény belépni a kapun, s nem is csak a sugárzó augusztusi napfény s az érezhető jókedv miatt, hanem mert számomra nagyon emlékezetes az a pillanat, amikor első részvételünkkor megfogalmazódott bennem: itt most boldog családok vannak jelen a maguk természetes sokszínűségében, a saját gyerekeikkel s a saját örömeikkel. Annyira szép volt az a kép, ami az udvarban elénk tárult, hogy egy másodperc múlva már kúszott is mellé az ellentéte, azaz az az érzés, hogy mi lenne most velünk, hol lennénk mi most a Bölcső nélkül. Hogy Budavári Zita nélkül mi mindnyájan, örökbefogadó szülők, most otthon ülnénk s szenvednénk, rosszkedvűen s lehangoltan időznénk a fájdalmunk romjain, a kudarcok miatt felgyűlt feszültség miatt jóformán csak keserűen vitatkoznánk, s már nem is igazán próbálnánk hinni abban, amiben már hinni is nehéz. Arra gondoltam, hogy ez csak az egyik oldal (s ráadásul objektíven nézve a kevésbé fontos), mert a találkozón ott mulat az a sok szép gyerek, akik mind csinosak, ápoltak és kiegyensúlyozottak, legtöbbjükön látszik valamiféle harmónia, s hogy ők most mind vagy nem lennének, vagy nyomorban élnének, vagy legalábbis egy olyan családban, ahol nem igazán örültek nekik, S hogy mi a férjemmel, akik most meghatottan állunk sorba a kisfiainkkal, egy olyan csodának köszönhetjük a boldogságunkat, amiről hisszük, hogy a Jóisten műve, de tudjuk, hogy Zita nélkül nem jöhetett volna létre.

Viccesen szoktam mondani másoknak, amikor a Bölcsős találkozóról kérdeznek, hogy már a megérkezéskor, a sorban álláskor sírtam, s ez nem is áll messze a valóságtól... De a kezdeti könnyek mellett még sok más dolgon is meghatódom ilyenkor. A családok sokféleségén. Az emberek különbözőségén. A parkoló autók életkorbeli skáláján. Egy beszélgető társaságon, akikben tényleg csak a kisbabáik életkora közös. Mert mind azt sugallják, hogy sokfélék vagyunk. Hogy nem valamiféle megdönthetetlen szempontrendszer alapján, nem anyagi helyzetek és jövedelemigazolások alapján dőlt el, hogy ki lehet itt. Nem protekción s nem is sorszámokon múlott. Hanem egy természetfölötti adottságon. Zitáén. Egyszer egy pillanatra talán az illendőnél tovább is időzött a tekintetem egy anyukán s négy év körüli kislányán. Egyforma volt az arcuk és a frizurájuk is. S sokadszor éreztem, minden nagyon jól van úgy, ahogy van.

Mert biztos, hogy nagyon jó a Bölcsős gyerekeknek az, hogy olyan családba kerültek, ahol akarták, várják, imádják és dédelgetik őket. De látom a saját oldalunkat is, hogy mennyire jó nekünk, örökbefogadó szülőknek. Hiszen nem volt biztos, hogy valaha is gyermekünk lesz, és mivel sok betegségről, nyomorúságról, szenvedésről hallunk, olvasunk magunk körül, tisztán látjuk: nem evidens, hanem életünk nagy ajándéka, hogy ennyi örömben és élményben lehet részünk. Folyamatosan gyönyörködünk a kisfiainkban, s minden pillanatban hálásak vagyunk értük; értük, akikről tudjuk, hogy a Jóisten ajándékai, de Zita munkája nélkül nem találtak volna hozzánk. Ezért köszönjük Neki, hogy a gyerekeink mosolyát csodálhatjuk, hogy a nevetésüket hallgathatjuk, hogy tanulhatunk tőlük, s hogy örülni láthatjuk őket. Köszönjük, hogy megérthettük: minden perc ajándék.

A fenti érzések és gondolatok mind egyszerre kavarognak bennem, amikor a Bölcsőre gondolok. Objektíven nézve is van okom hálásnak lenni, hiszen két sikeres örökbefogadást is megélhettünk, s egészségesek a gyermekeink – így nekünk valóban az örömök maximuma jutott. Mégis, az itt leírt pozitív érzések és tapasztalatok mellett is, a harmadik alkalmassági határozattal a zsebünkben is nagyon vágyunk még egy gyermekre. Bízunk a csodában, mert érezzük: terhes nőknek s kisbabájuknak van még hely a szívünkben."

Jótékonysági Adventi est a Bölcső Alapítvány javára

Az, hogy az Angyalkuckó tevékenysége mennyi emberhez elér már önmagában, egy darab süti eladása nélkül is megérte az egész eddigi munkánkat, hiszen a fő célunk az alapítvány  ismertebbé  tétele és népszerűsítése. Amikor Józan Flóra, a Pécsi Tudományegyetem jogi kara Hallgatói Önkormányzatának elnöke megkeresett, hogy az immár hagyománnyá vált adventi esten a Bölcsőnek szeretnének gyűjteni, nagyon meglepődtem és meg is hatódtam a kezdeményezésén. A jogi kar a szívemhez közel áll, hiszen alig 2 éve még én is odajártam, és annak is külön örülök, hogy az egyetemisták is bekapcsolódtak az Angyalkuckó tevékenységébe, hogy hozzájuk is eljut, vagy az estnek köszönhetően el fog jutni a Bölcső Alapítvány híre. Izgatottan várjuk, készülünk, miközben egyik szemünk nevet, a másik sír: hiszen ez azt jelenti, hogy újra sütnünk kell, és ami még fárasztóbb, csomagolnunk. Persze valójában ennek nagyon örülünk, hiszen minden fáradtságot megér a jó cél, amelyért létrejöttünk.

Szép, meghitt, hóeséses-forraltborozós estét kívánok mindenkinek!

Réka

Csatlakozott hozzánk az Élmény Kommandó

Nagyon sokat gondolkoztunk azon, hogy milyen jó lenne ha a a december 14-i Angyalkuckó süteményvásárban lenne valami olyan gyerekeknek szóló program, ami egésznapos és így azok a családok is részt vehetnének benne, akik nem tudnak 10 órakor vagy a délután 15:30-kor kezdődő gyerekprogramokra odaérni. Így született meg az ötlet, hogy mi lenne, ha játszóházat csinálnánk, igen ám, de nekünk sütit kell árulnunk, kisgyerekes szülőkként így is szervezést igényel, hogy egyszerre többen is jelen tudjunk lenni majd a vásárban, nem tudunk annyian ott lenni, hogy még egy játszóházat is működtessünk. Kaptunk egy nagyon jó tippet valakitől, hogy az Élmény Kommandó biztosan szívesen csatlakozna hozzánk, és már én is hallottam róluk és nagyon tetszik az, amit csinálnak így felhívtam a vezetőjüket, Tasnádi Zsófiát, aki valóban hihetetlenül kedves volt, és amikor elmeséltem neki, hogy kik vagyunk és mit csinálunk nagyon lelkesedett és szívesen csatlakozott hozzánk. Az Élmény Kommandó jóvoltából így nem csak finom süteményekkel, hanem sok játékkal és izgalmas programokkal is várunk minden gyermeket december 14-én, szombaton a Széchenyi téren megrendezésre kerülő Angyalkuckó Jótékonysági Süteményvásárban!

Zsófi, az Élmény Kommandó vezetője pár mondatban elmondta, hogy miért szeretett volna csatlakozni az Angyalkuckó kezdeményezéséhez:

"Az Élmény Kommandó gondolata azért fogalmazódott meg bennem, mert szeretném minden kisgyermeknek és fiatalnak megmutatni a közösség teremtő és megtartó erejét. Az Angyalkuckó szimpatikus kezdeményezése is azt az üzenetet közvetíti számomra, hogy közösen képesek vagyunk tenni a társadalom kisebb-nagyobb rétegeit érintő problémák ellen. Nagyon fontosnak tartom a személyes, alulról szerveződő kezdeményezéseket, mert szerintem a tevékeny egyének összefogásával teremthetünk élhetőbb környezetet magunk körül. Ezért tartom fontosnak csatlakozni az Angyalkuckó kezdeményezéséhez."

Mivel várjátok majd a gyermekeket és a vállalkozó szellemű szüleiket?

"Az Élmény Kommandó játszóháza az egyszerű, mindenki számára elérhető és könnyen megvalósítható, családi szabadidő-eltöltési lehetőségeket igyekszik megmutatni a családoknak, elsősorban a gyereknek. 

Játszóházunk állandó, önállóan is használható "kalandjai": társasjátékok, táblajátékok széles választéka, kártyák, olvasósarok mesebőrönddel, sportszerek (tollas, pelóta, frizbi, szivacslabdák, gumilabdák, petanque, hullahopp karika, színes kislabdák az egészen piciknek).

Kreatív asztalainknál készíthettek: angyalszárnyat, koronát, varázspálcát, karácsonyfát és karácsonyfa díszt, világhírű festményeket, rajzokat, képeket, melyeket ott helyben ki is állítunk mozgó galériánkban.

És, aki még nem fáradt el arra vár nagy, angyali kincskereső kaland, melynek részleteit nem árulhatjuk el egyenlőre, de azt megígérhetjük, hogy izgalmas lesz;)"

Így járt a Mikulás a Dudás-Hajas Szalonban

Bár még jónéhányat kell aludni, amíg Mikulás lesz, Dudás Attila mesterfodrász, a Dudás-Hajas Szalon tulajdonosa, már most gondoskodott arról, hogy a kisgyerekes alkalmazottainak legyen mit a csizmába rejteniük. Mindegyiküket meglepte egy csomag sütivel az Angyalkuckótól, amit ezúton is nagyon köszönünk neki!

A képen látható kosár, az Angyalkuckó "utazó kosara", ha valahol szeretnétek többen süteményt vásárolni, legyen szó munkahelyről vagy bármilyen közösségről, és ezt jelzitek felénk, elvisszük Nektek és ott  hagyjuk egy rövid időre a mini becsületkasszával együtt. Jelenleg a Hajas Szalonban van és majd az itt összegyűjtött pénzzel együtt lezárjuk az üveget és a Hajas Szalon perselyeként fogjuk átadni a Bölcső Alapítványnak. Ha szeretnétek Ti is saját névre (akár cégnévre) szóló mini perselyt, akkor itt a lehetőség!

Hol vehettek sütit a városban?

Azt már írtuk, hogy a Pezsgőházban megvehetitek a sütijeinket, de a megkeresett többi hely lelkesedésének és rugalmasságának köszönhetően olyan gyorsan sikerült intézni a dolgokat, hogy már mától megtaláljátok őket az Étkezőben és az Ízes Magyar Csemege nevű boltban is. Ki vannak rakva a kis csomagocskák az angyalszárnyas becsületkasszával együtt. 

Sok levelet és hozzászólást kapunk, hogy szeretnétek segíteni, a legnagyobb és legegyszerűbb segítség az ha megveszitek a sütiket! Ezer forintért elvihettek egy csomag sütit, nagyon finomak, benne van a szívünk-lelkünk, tényleg sokat dolgoztunk velük, a kisiskolások által készített angyalszárnyak is a személyes munkát jelképezik.

Elkezdődött a sütivásár!

Tegnap este fél nyolctól fél tizenkettőig csomagoltuk a sütiket, nagy munka volt és az egész napos vasárnapi sütés után nem volt könnyű rávenni magunkat, hogy hétfőn este, miután letettük a babákat és a szokásos napi pihenőidő jött volna,  kabát-csizma és indulás a Pezsgőházba, ahol egy hosszú asztalon roskadozott a süteményektől. A hangulat persze mindenért kárpótolt bennünket, nagy beszélgetés, nevetgélés közepette folyt a munka. Az elején olyan volt, mintha csak egyre több süti lenne, amikor már azt hittük, hogy egy tálca készen van, kiderült hogy két rétegben van rajta süti, sütőpapírral elválasztva... Végül 356 csomag lett, ami Rátok vár, hogy megegyétek, az áruk pedig a  Bölcső Alapítványé lesz teljes egészében, hiszen a  sütemények alapanyagköltségeit a Pezsgőház szerezte be és fizette ki. Így ami a becsületkasszának kinevezett befőttesüvegekbe kerül, abból  minden forint az alapítványhoz fog kerülni. A süteményeket holnaptól vehetitek meg, egyelőre még csak a Pezsgőházban, ha bementek a pulton találjátok a  sütijeinket,  1000 Forintot szeretnénk kérni egy csomag süteményért, amelyen van egy kis kézzel készült angyalszárny "dedikálva" és a mesénk az Eltévedt angyalkákról. A "fizetés" becsületkasszás, a kiállított befőttesüvegbe kell bedobni a pénzt és elvehetitek a sütit. Az utalásos rendszer is működik, ha valaki egyből a Bölcső Alapítvány számlájára (10104617-02778756-00000006)  utalja a pénzt, akkor az átutalási bizonylat bemutatásával is átveheti a sütit, és a bizonylatot dobja a becsületkasszába. Az ezer forint egy minimum összeg, ennél többet is felajánlhattok, hiszen ez "vásár" elsősorban az adakozásról szól, hogy a Bölcsőnek pénzt gyűjtsünk és az adakozásért cserébe egy kis ajándék a sütemény jár. Nem sokára máshol is fellelhetőek lesznek a  süteményeink, a többi értékesítési helyről bővebben holnap...

Jó étvágyat kívánunk Mindenkinek!

 

Süssünk, süssünk valamit - a VIDEÓ :)

A vasárnapi sütésünkről nem csak fotók készültek, hanem egy videó is a Tally film Bt. jóvoltából.
Nézzétek és érezzétek a fahéjas mézeskalács illatát...

Apró kezek, apró szárnyacskákat készítenek :)

Tegnap a Szent Margit Általános Iskola elsősei nagy munkában voltak, nekünk készítettek a süteménycsomagokhoz kis angyalszárnyacskákat. Mindegyik szárny egyedi, névvel ellátott alkotás, egy  apró kéz munkája, nagyon nagy segítség ez az Angyalkuckó csapatának! Köszönjük szépen nekik és a tanítónéniknek is a munkáját!

Négyhetes adventi nyereményjáték az Angyalkuckón!

Budavári Zita, a Bölcső Alapítvány elnökének a megbízásából az Angyalkuckó csapata létrehozott egy hivatalos facebook oldalt a Bölcsőnek, hiszen manapság minden ezen keresztül zajlik, egy ilyen fontos tevékenységet végző szervezet esetében pedig különösen hangsúlyos, hogy széles körben ismert legyen. A Bölcső Alapítvány szem előtt tartja, hogy minden segítségre szoruló válságterhes kismama értesüljön a létezéséről, ezért lépést szeretne tartani a 21. századdal, ahol a facebook az egyik legnépszerűbb informális hírcsatorna. Minden ember, aki kedveli és megosztja a Bölcső Alapítvány facebook oldalát mintegy aktívan hozzájárul ahhoz, hogy az alapítvány híre eljusson azokhoz, akiknek igazán szüksége van a segítségre.

Éppen ezért mi kitaláltunk egy kis játékot, amivel egy kis kedvet csinálunk ahhoz, hogy minél többen ellátogassanak a Bölcső Alapítvány odalára. Négyhetes nyereményjáték indul az Angyalkuckón, minden héten  értékes nyereményeket lehet nyerni, amelyet a csapatunk tagjai ajánlanak fel. Ehhez nem kell mást tenni mint lájkolni a Bölcső Alapítvány facebook oldalát és megosztani a nyereményt. Az első nyeremény egy baba vagy kismama fotózás lesz, amelyet Méhn Niki fotós ajánlott fel,  a további három nyeremény is nagyon izgalmasnak ígérkezik, de ezeket egyelőre még titokban tartjuk.

Jó játékot kívánunk mindenkinek!

Süssünk, süssünk valamit...

A mai nap az Angyalkuckó megalakulása óta a legizgalmasabb napunk volt, a kis csapatunk néhány segítő kézzel kiegészülve a Pezsgőházban sütött egész nap, reggeltől estig. A hangulat nagyon jó volt, sokat nem is fűznék hozzá, hiszen a képek magukért beszélnek, a Tally film Bt. jóvoltából pedig nem sokára videón is megnézhetitek, hogyan szorgoskodtunk, hogy minél több finom sütemény kerüljön a csomagokba. Hogy mennyi sütemény készült? Nehéz erre válaszolni, ezerkétszázig számoltuk, utána feladtuk, de körülbelül olyan 2000 darab körül lehetnek. Készítettünk vaníliás-citromos kekszet, mandulás hógolyót, diós puszedlit, vaníliás-diós hókiflit, biscottit és természetesen mézessütit. Holnap még egy nehéz menet vár ránk, ugyanis ezeket mind szépen be kell csomagolnunk, és keddetől már vihetitek és ehetitek az Angyalkuckó süteményeit!

Íme az Angyalkuckó mai vasárnapi programja:

Süti-süti... mézessüti

A maci az egyik kedvenc volt...

Máté mézessütit gyárt

Süssünk, süssünk valamit

Számunkra a minőség elsődleges fontosságú, így szigorú tesztelésnek vetettük alá a sütiket

Nekik ízlett

Cukrászpalánta

Szorgos kezek

Évi mézes macikat készít

A munka oroszlánrészét természetesen a fiúk csinálták

Az első tepsi hógolyó

Angyalszárnyak

Csapatmunka

És a végén már mindenhol süti volt, az összes tepsiben, tálcán, pulton... és igen, jó néhány darab a pocakunkban is. Mégiscsak tudnunk kell, mit adunk el;)

Angyalszárnyak a mi kis angyalkáinkon... nemsokára már rajtatok is

Kicsi tenyerek csattogása a padlón, gügyögő hangocskák, göndör kacajok.. apró szárnysusogások. Így telt a múlt hét szombat reggelünk: Lefotóztuk az Angyalkuckós apró szárnyakat gyermekeink segítségével! 

A csipkéből és filcből készült angyalszárnyak csak korlátozott számban kaphatóak, 50 darabot készített belőlük Évi és kitűzőként hordhatóak. Eredetileg úgy terveztük, hogy valamennyi süticsomagon ilyen angyalszárnyak lesznek, de egyrészt a csipke és a filc túl költséges alapanyagnak bizonyultak, másrészt a Pezsgőház felajánlásának köszönhetően sokkal több sütit sütünk, mint amennyit otthoni körülmények között lehetőségünkben állt volna, és így több süti csomag is lesz, amire angyalszárny kerül. A több száz darab szárny legyártásához ezért apró kis kezeket kértünk segítségül, a Szent Margit Általános Iskola elsősei fogják elkészíteni őket. Így még egyedibbek és a karton és tortapapír alapanyag ellenére talán még nagyobb értéket is képviselnek a szárnyacskák, a mi számunkra mindenképpen. Ráadásul minden egyes szárnyban szerepelni fog a készítője neve is, amelyet saját kezűleg ír majd bele. 

Újabb segítség...

Újabb segítség...

Mindjárt a sütőben a sütik, a Pécsi Adventre készülő programunk részletei is kiderültek- most már csak népszerűsítenünk kell mindezt.

Magunk sem gondoltuk volna, hogy ilyen rövid idő alatt ennyien csatlakoztok hozzánk itt a facebook-on, de azt szeretnénk, hogy a hírünk azokhoz is elérjen, akik még nem hallottak rólunk.

Azokhoz is, akik csak sétálnak az utcán és felfigyelnek egy békésen szunyókáló apróság képére egy plakáton, vagy éppen öt huncut kis angyalkára egy matricán...

Ehhez kellett a segítség- amit azonnal, és nem utolsó sorban kiváló minőségben meg is kaptunk a Bolko-Print Kft.-től.

Itt is köszönjük Nekik, hogy segítségükkel még többekhez juthat el a hírünk, és így még nagyobb támogatást adhatunk a Bölcső Alapítványnak!

Ti pedig keressétek, figyeljétek a plakátjainkat és a matricáinkat Pécs utcáin!

100 000 Forint értékű adomány - "Azok jutottak eszembe, akik évekig hiába várnak a babájukra."

Pár napja az Angyalkuckó kapott egy 100 000 Forint értékű felajánlást, az összeg már a Bölcső Alapítvány számláján van. Ezúton is nagyon szépen köszönjük a ForAd Kft. tulajdonosának, aki arra kért bennünket, hogy szeretne inkognitóban maradni, annyit azonban elárulok, hogy Ő is fiatal szülő, akárcsak mi, egy négy hónapos kislány anyukája, és azért szeretne segíteni, hogy azok is átélhessék ezt a boldogságot, akik hiába várnak angyalkára... 

,,Amikor először olvastam az alapítvány munkájáról, az első gondolatom az volt, hogy mi mennyire szerencsések vagyunk, amiért itt van nekünk a csoda édes kislányunk, aki túlzás nélkül mondhatom, hogy minden nap akkora örömet szerez nekünk egy-egy mozdulatával, mosolyával-gyakorlatilag bármivel, amit csinál-, amekkorát el sem tudtunk soha képzelni.

Aztán arra gondoltam, hogy azért is szerencsések vagyunk, mert az, hogy ő velünk van, a világ legtermészetesebb dolga, ő csak eldöntötte, hogy jön, és kész. A nők és kisbabák mellett, akiken segít az alapítvány a munkájával, azok jutottak eszembe, akik évekig hiába várnak a babájukra.Akik ugyanúgy, ahogy azt mi tesszük, szeretnének a világon tényleg mindent megadni egy kisgyereknek, de valamiért ez egy darabig nem sikerül, és akik viszont így, az alapítványon keresztül találják meg a kislányukat/kisfiukat.Nagyon remélem, hogy a támogatásunkkal hozzásegítünk párokat ahhoz, hogy szülők lehessenek, kisbabákat pedig ahhoz,hogy olyan családba kerüljenek, ahol mindennél jobban várják őket.''

Köszönjük szépen a Bölcső Alapítvány nevében is a nagyvonalú felajánlást!

Így vehettek sütit tőlünk...

Sütit sütni és eladni, majd az összeget a Bölcső Alapítványnak adni - milyen egyszerű gondolat volt ez, és én milyen naiv voltam, hogy azt hittem nem lesz ebben semmi bonyolult. A jelenlegi adó és ANTSZ szabályok sajnos azonban nemhogy megnehezítik, hanem gyakorlatilag ellehetetlenítik az ilyen jellegű megmozdulásokat. Kezdve azzal, hogy magánszemély nem árulhat sütit  - és más élelmiszert sem - ehhez legalább őstermelőnek kell lenni, és miután a problémának ezt a részét megoldottuk akkor szembesültünk azzal, hogy sehogy sem tudjuk adómentesen átadni a süteményekért befolyt összeget az Alapítványnak, úgy, hogy az egész összeg érintetlenül az övék legyen, ehhez is speciális megoldásokra van szükség. Eredetileg vendéglátóegységeket kértünk meg, hogy tegyék ki az adventi időszakban az előre csomagolt kekszeinket és azokat így bárki megvásárolhatta volna, de az éttermeknek adóznia kellett volna utána, hiába ajánlották volna fel az egész bevételt a Bölcső javára, akkor is csak a  20%-át írhatták volna le az társasági adójukból költségként. Tehát nem elég, hogy kiteszik, kínálják, eladják, vállalják az ezzel járó plusz dolgokat még költségük is van belőle - ezekkel a  feltételekkel úgy gondoltuk, hogy nem szívesen kérünk meg senkit, arról nem is beszélve, hogy mi a TELJES összeget szeretnénk a Bölcsőhöz juttatni és nem kívánunk adózni belőle. Így született meg az a megoldás, hogy az adventi időszakban árusítani kívánt kekszeinket a facebookon keresztül fogjuk értékesíteni. Egy csomag 1000 Forint lesz, 50 csomag süteményt sütünk erre a célra, így 50 000 Forint fog tisztán az Alapítvány számlájára kerülni, a tevékenységünk ezen részének köszönhetően - persze feltéve, ha elfogynak a sütik. Ha szeretnétek sütit, ez nagyon egyszerű lesz: jövő héten felkerülnek az Angyalkuckó facebook oldalára, a kép mellett "megveszem" hozzászólással elvihető, aki először írja oda, azé a süti. Ha valaki szeretne és módjában áll természetesen nagyobb összeget is felajánlhat, az 1000 Forint egy minimum "ár". Az ár azért kerül idézőjelbe, mert valójában nem arról van szó, hogy valaki süteményt vesz, hanem arról, hogy adakozik egy jó célért és ezért cserébe süteményt kap. Így az összeg ebben az értelemben nem "vételár" hanem adomány, a sütemény pedig ajándék a segítségért cserébe. A pécsiek a Pezsgőház étteremben vehetik át a sütit, csupán igazolni kell az átutalást, amit bárki ki tud nyomtatni vagy akár a telefonjával lefényképezni. Az átutalásról szóló igazolást facebookon küldjétek el az Angyalkuckónak üzenetben. A vidékieknek szívesen postázzuk a süteményt, a postakaköltség esetükben plusz költséget fog jelenteni, de nézzük a  jó oldalát, így, hogy a facebookon kerül eladásra, más is hozzájuthat a pécsieken kívül. 

A december 14-i vásárban személyesen tőlünk vásárolhatóak meg a süteményeink, nem csak kekszekkel, hanem tortákkal, pitékkel, muffinokkal és mindenféle finomságokkal várunk Benneteket. Nem lesz kötött ára a süteményeknek, hanem az adójogi szabályok miatt becsületkasszás fizetés lesz, de mi bízunk benne, hogy olyan összegek fognak a ládikónkba kerülni, hogy a költségek megtérülésén túl szép összeggel támogathatjuk a Bölcső Alapítványt.

Izgatottan várjuk, vajon ki viszi el az első csomag sütit, mennyi sütemény fog elfogyni és vajon mennyi idő alatt?

Szép, szeretetben és süteményekben gazdag adventet kívánunk mindenkinek!

Réka

Jótündérek márpedig léteznek...

Bárki bármit mond, jótündérek igenis léteznek, a Pezsgőház üzletvezetője, Nagy Katalin számunkra egy igazi "tündérkeresztanya". Két hete délután csörgött a telefonom és Ő keresett azzal a nagyon jó hírrel, hogy szeretnék az Angyalkuckót támogatni, találjuk ki, hogy mire van szükségünk és ők megpróbálnak segíteni, amennyire Tőlük telik. Így történt, hogy amellett, hogy a süteményeink alapanyagait beszerzik, még a költség jelentős részét is állják. A legjobb azonban, hogy egész napra rendelkezésünkre bocsátják a Pezsgőház konyháját, aminek nem csak azért örülünk mert az Angyalkuckó csapatának így lesz alkalma együtt sütni és nem otthon kell külön-külön 2000 darab sütit elkészítenünk, hanem mert rendkívül izgalmasnak ígérkezik, hogy nem csak betekintést nyerünk egy étterem konyhájába, hanem kipróbálhatjuk és együtt süthetünk a profi személyzettel. Úgy gondoltuk, hogy ezt Veletek is szívesen megosztanánk, fényképek és videó is fog készülni a közös sütésről, így Ti is részesei lehettek a jó hangulatnak.

„Megvártam, míg elalszik, és eljöttem...”

„Megvártam, míg elalszik, és eljöttem...”

A következő cikk egy sikersztori.

Egy kisbabáról, aki jönni akart de sajnos nem várták a megfelelő körülmények és mégis a lehető legjobb helyre került.

Egy kisbabáról, akit nagyon szerethetett az édesanyja.

A történet főszereplője egy olyan lány, aki még nem volt készen az anyaságra. A baba viszont jönni akart, és meg is érkezhetett egy szerető családba- hála szülőanyja döntésének, aki felkereste a Bölcső Alapítványt és az ő segítségükkel talált ölelő karokat újszülöttjének.

Az alábbi cikk igazán megrázott. És meghatott, elgondolkodtatott. Felkavart bennem egy csomó kérdést és új érzést- pedig már hetek óta olvasgatom a Bölcső Alapítvánnyal kapcsolatos írásokat.

Milyen lehet 9 hónapig ismerkedni Vele, s végül otthagyni? Akkor is, ha „tudom”, hogy ez a „legjobb döntés”?

Milyen lehet megismerkedni két emberrel, akiknek odaadom Őt- egy életre? Örökre!

Milyen hatalmas erő kell ehhez...

Olvassátok el Patrícia történetét akkor is, ha van már kisbabátok, akkor is, ha még csak tervezitek-   de mindenképpen, ha nők vagytok...

http://www.bolcso.hu/cikkek/Maxima_2012_december.html

Támogató jószándék... Hogyan segítsetek?

Szinte minden nap érkezik egy levél, amiben nagyon kedvesen felajánlja valaki, hogy szívesen sütne, segítene árulni az Angyalkuckó csapatának. Nagyon jó érzés, hogy ennyien figyeltek bennünket és szeretnétek közreműködni, hozzátenni valamit a tevékenységünkhöz. Sajnos azonban süteményt nem áll módunkban elfogadni, ugyanis nagyon bonyolult adójogi és ANTSZ szabályok vonatkoznak ránk, minden időnket kitöltené az ügyintézés, ha elfogadnánk a felajánlásokat, másrészt az alapkoncepciónk is az, hogy az Angyalkuckó csapata készíti a süteményeket, így tartjuk hitelesnek a tevékenységünket. Ha segíteni szeretnétek akkor elsősorban vegyetek süteményt, és népszerűsítsétek a Bölcső Alapítványt,  hiszen minél több emberhez eljut az információ az alapítványról, minél inkább beépül a köztudatba, hogy létezik segítség nem kívánt terhesség esetén, van kihez fordulni, annál kevesebb tragédia, eltitkolt terhesség, magára hagyott baba lesz. A munkánk nem csak a pénz és adományok gyűjtésére korlátozódik, nagyon fontos része az alapítvány munkájának megismertetése az emberekkel. Ha még személyesebben szeretnétek hozzájárulni a munkánkhoz, nagy örömmel fogadjuk a licitálásra felajánlott  olyan dolgokat, mint a scrapbook fényképalbum is volt. 

Köszönjük mindenkinek a figyelmét és támogatását!

Szép napot kíván,

Az Angyalkuckó csapata

Milyen jó lett volna, ha...

Milyen jó lett volna, ha...

Ma egy olyan cikket ajánlok a figyelmetekbe, ami egy borzasztó hetet mesél el. 1994-es az írás, a Bölcső Alapítvány ekkor hivatalosan még nem is létezett.

Pedig milyen jó lett volna, ha az akkor szerencsétlenül járt apróságok édesanyja ismeri a mobilszámot, ami soha sincs kikapcsolva...Milyen jó lett volna, ha Budavári Zita híre már akkor is, szerte az országban ismert.. Milyen jó lett volna, ha azok az anyukák nem félnek segítséget kérni, és tudták volna, hogy kitől... Milyen jó lett volna, ha azoknak a kisbabáknak a rokonsága, családja, apukája jobban figyelt volna... Milyen jó lett volna, ha...

A következő cikket nem lehet kedves, romantikus szavakkal felvezetni. Mert borzasztó. De azért érzem fontosnak, hogy megmutassam Nektek, mert -ahogy későbbi interjúiban a Bölcső Alapítvány elnöke maga is utalt rá- ez a hét meghatározó volt abban, hogy Budavári Zita biztosan tudja és minden erejével azon legyen, hogy soha-soha többé ne fordulhasson elő hasonló.

" A szakértők szerint amíg Németországban egy esztendő alatt mindössze egy-két csecsemőgyilkosság történik, addig nálunk körülbelül kéttucatnyi." Az alábbi, márciusi (!) cikk megjelenésekor az adott évben már nyolc esetről tudtak a hatóságok...

http://www.bolcso.hu/cikkek/noklapja94.html

Az első forintok a Bölcső Alapítvány javára

Rögtön egy nagyon jó hírrel indul a hét, ugyanis a scrapbook album árverezése véget ért, nagyon szép összegért, 12 000 Forintért vitte el Pippi elnevezésű kreatív oldal, amit ezúton is nagyon köszönünk neki és Editnek, az album készítőjének és felajánlójának is!

Nem sokára új árverezéssel jelentkezünk, egy gyönyörű szép adventi koszorúra lehet majd licitálni, reméljük ezúttal is hasonlóan szép összeg fog a Bölcső Alapítványnak összegyűlni.

Továbbra is teljes gőzzel dolgozunk, hogy a jótékonysági akciónk ne csak virtuálisan, hanem ténylegesen is útjára indulhasson, de ahhoz, hogy a süteményeink kikerülhessenek a pultokra még jó sokat kell telefonálnunk és tárgyalnunk, az adójogi és az ANTSZ szabályok sajnos nagyon szigorúak. Szerencsénkre azonban nagyon kedves és segítőkész emberekkel vagyunk körülvéve, akik megkönnyítik az ügyintézést és igyekeznek leegyszerűsíteni a menetét, úgyhogy ha minden jól megy november 18-el kezdődő héten már meg is kóstolhatjátok őket. 

Szép hétfő estét Mindenkinek!

Réka